Interjú // 2013. október 28., hétfő0 Komment
|
6:11
|
Reyklani olyan kedves volt, hogy gondolt rám és készített velem egy interjút :3 Nézzetek be hozzá is, megéri ;)
Reyklani: Szia Kiddy! Nem engedtem, hogy megúszd, szóval most szenvedj és sikoltozz! Nos, kezdjünk valami könnyeddel, mondjuk az ujjroppantóval. Mindannyian ismerjük a MorMorhoz fűződő gyengéd érzelmeidet. Hogyan alakult ki ez nálad?
Kiddy: Hűha, pont a közepébe! Emlékszem azokra a szép, békés időkre, amikor még csak a Johnlockot és a Mystradet ismertem, de egyik sem állt hozzám igazán közel. Aztán egy szép nap belefutottam egy angol MorMorba és mit ne mondjak, azonnal beleszerettem. (Eleinte azt hittem én hagytam ki egy részt, hogy nem találkoztam Moran ezredessel.) Különösen a kapcsolatuk dinamikus, önpusztító jellege ragadott meg. (A MorMor egyébként svédül nagymamát jelent. Ez milyen menő már! *.*)
R: Igen ez a veszély fenn áll a BBC Sherlocknál. Én anno, mikor még csak fórumokon olvastam a sorozatról a fürdőmedencés jelenetet nem tudtam hova tenni. Az önpusztító jelleg nagyon sokakat meg tud ragadni, és ha már itt tartunk, rákérdezek, hogy te a való életben is mazochistának vallod magad?
K: Nem, nem igazán. Persze, néha jól esik szenvedni, ha pedig totál kész vagyok, inkább kapjam meg egybe a rossz dolgokat. Szadista is csak olyan értelemben vagyok, hogy szétcikizem, akiket szeretek, amiért általában kicsinálnak egy szekrénykulccsal, szóval igen, azt hiszem, végül is mazochista vagyok.
R: Ó a szeretet fájdalmas is tud lenni! Bár a szekrénykulcs dolgot, bevallom, nem nagyon értem, bár biztos erre is van jó indok. Szóval akkor körülötted van egy keménymag, akik nem hátrálnak meg érdekes szeretetkinyilvánításaidtól. Ha szabad megkérdeznem, hány embert mondhatsz a barátodnak? És ha már barátok: felhasználod őket egy-egy novelládban, regényedben?
K: A szeretet nálam mindig fájdalmas és csak egy hajszál választja el a bűncselekménytől. Olyan közeli, mindig minden hülyeségben veled és sohasem ellened, és előbb tépjük ki a nyelvünket, minthogy ellened legyünk barátom három van. Ők az abszolút kemény mag. :) És egyszer használtam fel egyiküket egy novellában. Elolvasta. És közölte, hogy neki zöld szemei vannak. Kéket írtam. És ne merjem azt írni, hogy karcsú, mert egy kövér dög és éppen diétázik -.-" Aham. Azóta nem írom bele őket semmibe, főleg, mert így túlságosan is rájuk koncentrálok, ahogy arra rájöttem.
Jah, és utána lecsekkoltam: kék szemei vannak a drágámnak. Óriási téveszme áldozata.
R: Mindenki máshogy reagál a népszerűségre. Azért szegényt ne javítsd ki, tegye meg ezt helyetted a barátja. Nos, térjünk rá a következő kínzási eszközre, akarom mondani napirendi pontra. Kicsit sablonos, de nem hagyható ki, legalábbis számomra. Írsz, írtál, tervezel írni saját novellát?
K: Ebben a sorrendben. Írok, írtam és tervezek írni saját novellákat, de hogy mi lesz a sorsuk, az nagy kérdés. A legtöbb az asztalfiókban végzi, alaposan eldugva, titkosírással. Egyelőre tökéletesen elég a tudat, hogy próbálkozom, fejlődök és talán egy nap írok majd valami értékelhetőt is.
R: És itt szoktam én felkiáltani, hogy: Mutasd meg! Hidd el, annyira nem lehet rossz, de természetesen nem kényszerítek rád semmit. Az interjú kivétel és erősíti a szabályt. Csak mindig megörülök az ilyen megnyilvánulásoknak. De ha már így megmondtad, akkor lehet tudni, hogy hasonlóan sötét tónusúak, mint a ficeid? Lehet azt mondani, hogy ez a stílusod?
K: Talán majd egyszer publikálom az elfogadhatóbb darabokat, de ahhoz kell. .. az a, tudod az a fura nevű dolog... öhm, ja. Bátorság.
Szeretem a sötét tónust, ha nem úszik minden rózsaszín ködben, ha egyszerre reflektál valami az életre és a halálra. Szeretem, ha valami kitépi a lelkemet és átalakítva visszateszi. Remélem, hogy egy nap majd én is kiváltom valakiből ezt a hatást.
Hogy mi is az én igazi stílusom ... nos, arra még nem igazán jöttem rá.
R: Ha tudnád, hogy mennyire irigyellek azért, mert képes vagy erre! Bezzeg nekem csak folyton a könnyedebb dolgok jönnek ki a tollamból. Jó, ez furán hangzott. Különben ha ez segít, nálam folyamatosan kiváltod. Nos, ha olvasók. Létezik számodra olyan, hogy tökéletes olvasó?
K: Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. Szerintem az olvasó alapból tökéletes. Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy átrágja magát az agyzsibbasztó szárnypróbálgatásaimon, és esetleg még kommenteli is őket, nos, őt szeretem. Mert tökéletes: 3
R: Bátran mondhatom, hogy mindenki boldog lehet ettől a választól. Nos, most, hogy már ilyen sok mindent elárultál magadról, úgy hiszem, hogy megkímélhetem az életed. Elérkeztünk utolsó kérdésünkhöz, amivel sajnos az ötmilliót nem, de a boldog véget talán megnyerheti. Ha egyszer lenne akkora mázlid, hogy rendezhetnél egy külön filmet Lokiról, Tom Hiddlestonnal a főszerepben, milyen történetet, jellemet adnál neki? Itt gondolok arra, hogy inkább a klasszikus mitológiai alakját használnád, vagy az Avangers-félét? Nyugodtan nyilvánulj meg, ne fogd vissza magad!
K: Úristen!! Ez a kérdés *_* Nem tudod, mit szabadítottál el.
Ugye van az a fehér folt a sztoriban, ami Loki lezuhanásától tart az Avengersig. Utóbbiban Loki arról mesél Thornak, hogy olyan világokat látott, annyi furcsa, különös és kegyetlen dolgot, amit a bátyja el sem tud képzelni. Az utazás alatt lett- gondolom én- elárult gyermekből bosszúszomjas férfi (látszólag, igazából még mindig csak egy gyerek). Ezt az utazást dolgoznám fel, megmutatnám, hogy Lokit hogyan emésztették fel a vele történtek, hogyan fogadta el, amin keresztülment, aztán hogyan változott meg a személyisége. Úgy képzelem, hogy valahogy sehol sem találja igazán a helyét és ezért megy a Földre. Ő a küszöbön hagyott gyerek klasszikus esete, ezt aknáznám ki (részben). A Thorban megismert jellemét használnám fel értelemszerűen, hiszen abból alakul át az utazás során az Avengersben látott Lokivá. (Persze tennék mellé ideiglenesen egy dögös kislányt, ami újabb csalódásokhoz vezetne) Lokiban rengeteg potenciál van, szerintem jól tudnánk együtt dolgozni.
És csemegeként elhintenék néhány mitológiai utalást, hogy akik a mitológiai Lokit szeretik, elégedettek legyenek.
Köszönöm a lehetőséget és hogy nem engedtél elfutni:) Egyáltalán nem bántam meg, nagyon élveztem.
R: Pontosan ilyet vártam tőled. Élvezet volt olvasni, és ha lesz egyszer időd, energiád, ihleted esetleg megírhatnád. Vevő lenne rá egy rakattal. Köszönöm, hogy válaszoltál, és hogy a kényszer ellenére mégis tetszett ez a disznótor! Az olvasottság legyen veled!
K: Háát. talán, majd egyszer :3 Én köszönöm, hogy rám gondoltál!
|
Older entries 