crime scene.

A kitartott és a kitagadott- IV. // 2013. szeptember 7., szombat12 Komment

1:55

Végre feltűnik egy halvány remény, hogy talán, esetleg, meglehet, történik valami. Bármi. Majd.

Negyedik rész, és még van, aki olvassa, jajj. <3

IV. Rész

- Jim…- Meg csak komoly erőfeszítések árán tudja kinyitni a szemeit a mozgolódásra. Némán figyeli a készülődő férfit, aki az ágy szélén ülve épp a nyakkendőjével bíbelődik.

A nő lassan összeszedi magát és ismét rájön hogyan kell mozgatni a nyelvét.

- Jim… drágám… hova mész?

- Felébredtél? – Jim sugárzó mosollyal fordul meg- olyannal, ami hajnal háromkor abnormálisnak számít- és megsimogatja a nő arcát.

Meg rásimítja a tenyerét a férfi kézfejére és kásás tekintettel felnéz rá. Arra gondol, hogy a férfi milyen jó meleg és ez az apjára emlékezteti, aki egy nap ugyanígy simogatta meg és elment és sosem jött vissza. A folyóból húzták ki a hullát, látta, de az már nem az apja volt, csak egy felpuffadt hústömeg.

- Ne haragudj, hogy ilyen korán elmegyek, de rengeteg a dolgom. És képzeld, megszállt az ihlet a könyvemhez.

Jim elragadó mosolya az egyetlen, amiért még itt van. Ki a francot érdekelnek a gyerekek, akik csak kiszipolyozzák, vagy a gyáva féreg, akihez hozzáment, netán az irigy barátnők, akik egy pár cipőt is jobban szeretnek, mint egymást. Egyedül Jim számít, Ő Meg univerzumának közepe, a mag, ami egyben tartja ezt az univerzumot.

Meg a szájába veszi a hüvelykujját, pont, mint amikor még kicsi volt, így néz fel Jimre. Az ő angyalára. Az ő mindenére.

- Ugye majd felolvasod, ha kész leszel vele?

Jim elmosolyodik, olyan kedvesen, amiről tudja, hogy Meg imádja és beletúr a hajába.

- Naná! Te leszel az első, kis butus. Te vagy a Múzsám.

Meg büszkén kihúzza magát és arra gondol, hogy milyen borzasztóan, kimondhatatlanul szerencsés, hogy Jim itt van vele. Neki.

- Viszont… jó is, hogy felébredtél- Jim arcán mély szomorúság suhan át- Úgy szégyellem… te is tudod, hogy szégyellem Meg, de megszorultam anyagilag. Jó lenne egy kis támogatás… őszintén sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek, tudod mit, felejtsd e…

- Persze- persze, ne mentegetőzz! Még ma átküldök egy nagyobb összeget. Legközelebb hamarabb szólj.

- Köszönöm, imádlak.

Jim közel hajol és óvatosan, hosszan megcsókolja a nőt.

Meg bármit feláldozna Jimért, bármit megadna neki. Senkiért, csakis érte. És ahogy a férfi biztonságot nyújtó mosolyát figyeli, úgy érzi, hogy ennél jobbat nem is tehetne.

- Hé, Seb…- A nő kihúzza elzsibbadt karját a párna alól és álomittasan pislog egy sort.

Beletelik egy kis időbe, míg tisztán látja az ágy szélén üldögélő férfi hátát. Kezében sörösüveg, de teljesen üres. A másik kezében cigaretta, de nincs meggyújtva. A férfi egy fix pontot bámul a falon.

- Seb, süket vagy?- A nő nagy nehezen feltornázza magát és közelebb csusszan a férfihoz. Hozzá simul, a jutalma ezért egy bosszús morgás. A nő arca megkeményedik.

- Valami baj van? Zavarok? Megbántad, hogy áthívtál?

Sebastian végre méltóztatik ráfigyelni; a kezébe nyomja a cigit és barátságosan megpaskolja a hátát.

- Szó sincs róla. De most már mehetsz.

- Bajod van?- A nő homlokán veszélyes gyorsasággal kezd el lüktetni egy ér- Nem a ribancod vagyok.

Sebastian ártatlanságot tettetve fordul felé.

- Tényleg? Akkor mi?

- Bazd meg!- A nő hirtelen fellángolt dühvel vágja pofon a férfit, de ő- egy halk, döcögő nevetést leszámítva- nem reagál rá.

- Hülye, köcsög, buzi, rohadék…- sorolja, ahogy összeszedi a szétdobált ruhadarabjait.

Hetek óta flörtölt a férfival, tudta, hogy nagy nőfaló és remélte, hogy egy nap ő is sorra kerül. Hogy ő lesz a nő, akinél megáll. A különleges, a nagy Ő.

Minden jól ment. Előző este felhívta és megkérdezte, hogy lenne-e kedve átjönni. Még csak nem is szépített a dolgon, semmi bélyeggyűjtemény nézős baromság.

Sebastian seggrészeg volt, amikor ajtót nyitott neki, és egyre csak azt ismételgette: „az a rohadék leszivizett. Leszivizett, érted? És hazavágta a számat…”

És még így, még ebben az állapotban is valahogy boldognak tűnt. Mint aki csak azért panaszkodik, hogy elrejtse a boldogságát. A szemei úgy csillogtak, mint egy kisfiúnak.

A nő azt hitte, ez neki szól. De most, ahogy sértetten bevágja maga mögött az ajtót, rájön, hogy csak kihasználták.

Sebastian szó nélkül végzi a mindennapos rutinját: kinyitja a boltot, befelé menet gyorsan megszámolja a graffitiket az épület falán (amik osztódással szaporodnak), visszaigazítja a helyükre az ablakot pótló újságokat, aztán beül az asztal mögé és sört kortyolgatva a laptopján szöszmötöl.

Régi ócskaságokat ad el különböző aukciós oldalakon. Egyenruhákat, fényképeket, pipákat, naplókat, bélyegnyomókat, csupa olyan kacatot, amit még a bolt előző tulajdonosa, Mr. Sildor hagyott rá.

Sebastian rendes embernek tartotta, és még ma is bármikor fel tudja idézni a szivarfüstjének illatát. Az öreg ugyanis gyárkéményeket megszégyenítő intenzitással füstölt, egy idő után pedig nemcsak a ruhái, de a teste és a személyisége is magukban hordozták a füst keserű aromáját.

Havonta kapott egy doboz drága szivart postán valakitől, de olyan körültekintőn járt el, hogy Sebastian sosem tudta kideríteni a titokzatos küldő kilétét. Az öreg Sildor úgy hivatkozott rá, mint egy régi, jó barátra, akinek Isten felvitte a dolgát.

- Igazából persze nem Isten volt. Ő maga kapaszkodott fel tíz körömmel a világ legnagyobb ribancának, a Sorsnak a hátán. Ő mondta mindig így- mesélte az idős férfi újra és újra.

Berakott egy Led Zeppelin lemezt és név nélkül mesélt a férfiról, aki valamilyen csoda folytán még emlékszik rá és szivarokkal ajándékozza meg. Elindított egy Guns n’ Roses cédét és hangosan nevetett olyan vicceken, amiket nem mondott ki, mert az veszélybe sodorhatta volna a titokzatos küldő kilétét. Felcsavart max hangerőre egy Louis Armstrong dalt és sírt. Kövér könnycseppek törtek utat maguknak a bolt porában.

Mr. Sildornak ilyenkor picit rázkódott a válla. Csak kicsit. És összepréselte a száját. Nehogy kicsússzon rajta valami olyan, ami kompromittálhatta volna a küldőt.

Sebastian utóbb nem tudta megmondani, hogy mikor jött rá: a békés, lemezboltos öregúr, aki étellel fizetett az egyetlen alkalmazottjának, nem a nőket szereti. És, hogy a küldő talán az egyetlen bizonyíték erre.

Nem mintha Sebastiant különösebben érdekelte volna a körülötte lévő emberek szexuális beállítottsága; ugyanúgy becsábított az ágyába egy leszbikust, mint egy biszexet. Néha persze egy hetero is becsúszott.

Olyan nők mellett ébredt reggelente, akik ugyanúgy a világ szebbik felén oltották el a cigijüket, mint ő és ugyanúgy közömbösek maradtak az „élet szépségei” iránt.

Mr. Sildor csak nevetett ezeken a kapcsolatokon. Régimódi barackokat adott Sebastian fejére és alaposan megdorgálta minden egyéjszakás kaland után. „ Keress magadnak egy rendes nőt és alapíts családot, majd én finanszírozom”- mondta mindig szivarfüstöt, nevetést és az elmúlt évek halvány keserűségét fújva a plafon felé.

Sebastiannak egyszer eszébe jutott, hogy milyen jó is lenne, ha Mr. Sildor fiaként született volna a világra. Aztán kinevette magát a képtelen ötletért és a további álmodozások helyett inkább ellopott pár cédét otthoni hallgatásra. Tudta, hogy az öreg észrevette a hiányt- amilyen sasszeme volt- de sosem szólt érte. Ő pedig sosem köszönte meg.

Aztán egyszer csak nem jött több szivar. Mr. Sildor aznap szokatlanul csöndes volt, másnap reggel pedig Sebastian holtan talált rá a bolt pókhálós raktárában. Az öreg annyi gyógyszert tömött magába, hogy az egy lovat is megölt volna.

Sebastian rágyújtott a hullája felett és ráfújta a füstöt, amolyan végső búcsú gyanánt. Nem igazán tudta mit tehetne. Rájött, hogy még az öreg keresztnevét sem tudja.

A halál egy dolog. A halál elcsábítása pedig egy másik. Egyenes út, hogy a társadalom a képedbe röhögjön.

Az öreg halála után Sebastiané lett minden: a bolt, a raktárban felhalmozott ócskavasak és egy kisebb pénzösszeg. Nem voltak vérengző rokonok, akiket a részüket követelték volna, se barátok. Azok végképp nem.

Sebastian fizetett egy csapat ribancnak, hogy kicsípve zokogjanak a sír felett. Tudta, hogy az öreg jót nevetne rajta és miközben a papot hallgatta, aki azzal az Úrral példálózott, akiben a halott sosem hitt, zsebre tett kézzel bámulta az olcsó koporsót.

Arra gondolt, hogy Mr. Sildor mégis elég színpadiasan halt meg; belepusztult az egykori szerelme elvesztésébe. Felnevetett, de a prostituáltak zokogása elnyomta a hangját.

Leteszi az üres sörösüveget a lába mellé, miközben büszkén megállapítja, hogy sikerült eladnia egy rozsdás gyertyatartót.

Válaszol pár kérdésre a többi áruval kapcsolatban - ha valamit tanult az apjától, hát azt, hogy a hosszú körmondatok kiválóan elrejtik, hogy fogalma sincs a témáról- és jobb dolga nem lévén elkezd passziánszozni.

Épp rájön, hogy a gép csal, amikor meghallja az utcasarkon beforduló autó kerekeinek surrogását. Félreteszi a passziánszot és kiegyenesedik a székében, ujjait ösztönösen a pisztolyára csúsztatva.

Ez a környék nem tartozik a forgalmasak közé, kivéve, ha rendőrök özönlik el drogosok és ismét rossz útra tért exbűnözők után kutatva.

A zsaruk viszont nem egyetlenegy autóval szoktak jönni, hanem egész seregnyivel és általában szirénázva, hogy az a pár őrangyal, ami itt maradt, süketen és zokogva meneküljön vissza a Mennybe.

Fekete, tipikus londoni taxi parkol le pont a lemezbolt előtt, kis híján összetalálkozva egy mély kátyúval. Sebastian ösztönösen a szék szélére csúszik, hogy gond nélkül az asztal mögé vethesse magát, ha netalán tűz alá vennék.

Gondolatban átfutja, hogy kiknek lenne oka eltenni őt láb alól ( méghozzá stílusosan, ha taxival jöttek, fényes nappal), de jóformán azonnal feladja. Túl sok név, túl sok arc, túl sok lehetőség. Ez történik, ha az ember üres zsebbel vág neki a nagyvilágnak.

A taxinak sötétített üvege van, a férfi nem lát át rajta, így minden idegszálával a nyíló kocsiajtóra figyel. A motort nem állítják le- pillanat látogatás. Előtűnik egy drága cipő, „remélem nem belőlem lesz a következő pár”, Sebastian keze a pisztoly markolatát szorítja, de nem túl erősen, mert akkor megizzad, kicsúszik a kezéből és ez az egyik legnagyobb hiba, amit egy lövész elkövethet.

Amikor meglátja a taxiból kilépő alakot, kedve lenne elbarikádoznia az ajtót. Vagy felkötni magát. Esetleg elbarikádoznia az ajtót, majd felkötni magát.

Moriarty még visszaszól valamit a taxisofőrnek, aztán az arcán sunyi mosollyal, a kezeiben pedig egy kövér papírzacskóval és egy gigantikus papírpohárral pár lépéssel átszeli a bolt és a közte lévő távolságot.

Sebastian beszívja a száját mintegy védekezésképpen, amikor Jim benyomja az ajtót a vállával és egy olyan óvodás boldog mosolyával, akinek napsugár a jele, a pulthoz lépked.

Láthatóan csak egy hajszál választja el attól, hogy dalra fakadjon, Sebastiant meg hogy behúzzon neki egyet.

- Szép reggelt, szivi, hogy aludtál?

- Leláncolt ajtók mögött. Manapság sosem lehet tudni, hogy mikor akar beszambázni hozzád egy pszichopata.

- Nyers vagy- állapítja meg Jim, de a jókedve töretlen marad. Keresetlen nagyvonalúsággal biggyeszti a papírzacskót és a poharat Sebastian elé. Bár a gesztus nagyvonalú, ő nem az: még ebben a helyzetben is fölényesség sugárzik minden porcikájából.

Sebastian bosszúsan morran egyet.

- Ez meg mi a fene?

- Reggeli. Reggeli nélkül az egész napodat fújhatod.

Jim végigsimít az egyébként is kínosan tökéletesen álló haján és olyan arccal, mint aki épp megpillantja a koronaékszereket, terem az egyik polc előtt. Kesztyűs ujjait érdeklődve húzza végig pár cédén, lassan, élvezettel silabizálva ki a címeket.

„ Elvan a gyerek, csak a kezébe kell adni valami csillogót”- gondolja Sebastian és némileg nyugodtabban pillant bele a papírzacskóba, lelkileg felkészülve a robbanásra.

De nem dinamit van benne; három óriási hamburger lapul az alján, mellettük sültkrumplival, amiben több a só, mint a krumpli.

A papírpohár felől pedig masszív kávéillat árad. A férfi fején átfut a kósza gondolat, hogy a ciánnak vajon van-e illata.

- Honnan tudtad, hogy itt dolgozom?

Moriarty egy pillanatra hajlandó abbahagyni a cédék böngészését- bár az ujját azért ott tartja, hogy ugyanoda térhessen vissza- és egy fogkrém reklámba is beillő mosollyal válaszol.

- Lelki kapocs. Megéreztem. – Ismét a polcra téved a tekintete- Egyébként az, hogy dolgozol, kissé erős kifejezés, nem gondolod?

- Mondja ezt a képmutató gonosz farkas, aki egyik pihe-puha, drága ágyból a másikba csusszan és bezsebeli érte a pénzt- vég vissza Sebastian, de ő sem tud megállni egy mosolyt.

- Touché.

A hangulat olyan hirtelen vetkőzte le a fullasztó mellékzöngéjét, hogy Sebastian már nyúl is a fiók felé, hogy kivegyen egy cigit és rágyújtson. De aztán eszébe jutnak az előző nap történtek és inkább nyugton marad.

Kíváncsi, hogy mi kerekedik ebből az egészből, merre sodorja el ez a fekete hajú tornádó és mit kér majd útiköltségként.

- Bee Gees?- Jim homlokráncolva torpan meg- Bee Gees… olyan ismerős pedig.

- Stayin’ Alive, mostanában felkapták- vágja rá Sebastian és próbaképp beleharap az egyik hamburgerbe.

- Nem ugrik be.

- Pedig a Madagaszkárban is benne volt. – Sebastian türelmesen várja, hogy élettelenül zuhanjon a földre. Miután ez nem történik meg, vagy legalábbis várat magára, ismét beleharap a burgerébe.

- Az nem egy sziget? – kérdez vissza Moriarty, ezzel párhuzamosan pedig a kint malmozó taxi rövidet dudál. Mindkét férfi úgy tesz, mintha észre sem vették volna.

- Az is, de van az a rajzfilm. Állatkerti állatokról, például egy hibbant zebráról, aki elmegy megtalálni önmagát. – Lenyalja a szája szélére szökött ketchupot és szakértő arccal folytatja a második hamburgerért nyúlva- Abban volt, amikor a zebra sétál New York utcáin.

Moriarty hitetlenkedve fordul egész testével a férfi felé:

- Nem úgy nézel ki, mint aki szabadidejében rajzfilmeket bámul.

- Rólad se süt, hogy az életed négyötödét gazdag nők lábai között töltöd. Ja, várj…- Sebastian gondolkodást színlel-… mégis.

A taxis ismét dudál, ezúttal érezhetően türelmetlenebbül. Reakciót ezúttal sem kap.

Jim lezseren zsebredugja a kezeit és körülnéz. A szemei lézerekként pásztázzák végig a bolt minden egyes koszos, pókhálós szegletét, beázott részét és lehetséges oszló hulla rejtekhelyek bejáratát.

Sebastian hirtelen- bár csak egyetlen pillanatra- kellemetlenül érzi magát. Mintha a bolt a része lenne, a szíve, amibe egy kiszámíthatatlan őrült csak úgy berontott kávéval, hamburgerrel és most pimaszul feltérképezi.

Ezt a kellemetlen érzést a harmadik hamburgerrel enyhíti.

- Mennyit hoz ez a kis luk?

Úgy tesz, mintha nem hallotta volna a kérdést. A beállt csöndet csak az ő ütemes rágása és a taxis újabb dudálása szövi át.

Lenyeli a falatot, iszik rá egy korty kávét és mérlegeli a helyzetet. Moriarty még mindig az egyik falon lévő, háromlábú kiskutya alakú foltot fixírozza eltántoríthatatlanul, mintha arra várna, hogy megmozduljon.

A taxis odakint egyre idegesebb, de Moriarty valószínűleg addig nem mozdul innen, amíg nem kap választ a kérdésére. Mert süt róla, hogy ő ilyen.

Sebastian, aki több tucatnyi szélhámossal rázott már kezet, bárhol felismer egy ambiciózus, nagymenő csalót. Aki előbb csábítja el szép szóval a hegyet az útból, minthogy átbaktatna rajta.

Sebastian öntudatlanul megnyalja az alsó ajkát; végre a kedvenc játékát játszhatja. Az „egész életet a hármasra” nevűt. Kérdés, hogy Fortuna vele van-e.

Lustán benyúl a fiókjába, teszteli ideiglenes ellenfele tűrőképességét és előhúz egy szál cigit meg egy öngyújtót. Azzal a tudattal veszi a szájába a fehér rudat és gyújt rá, hogy ez lesz élete legeslegutolsó ilyen pöfékelése.

Eltelik egy másodperc, kettő, három…

A taxis dudál, Moriarty pedig már Morant nézi a folt helyett. Szinte megbabonázva figyeli a plafon felé kígyózó füstcsíkot.

Látva, hogy nem mozdul, Sebastian egy győztes fölényes vonásait keni magára, pedig tudja, hogy még nem nyert. Távolról sem.

- Munkát akarsz adni? Nem bírod egyedül a bizniszt?- kérdezi, látványosan leírva egy kört a levegőben a cigijével- Rá akarsz venni, hogy gazdag nők playboya legyek, mint te?

Moriarty előrelép egyet. Aztán még egyet. A taxis már szünet nélkül dudál.

Sebastian felegyenesedik, ahogy Jim az asztala elé ér és magában kuncogva konstatálja, hogy magasabb a férfinál.

Moriarty vonásai megvonaglanak, de szinte azonnal visszaszerzi felettük az uralmat. Amikor megszólal, a hangja keskeny suttogássá vékonyodik, ahogy egyenként rágja meg és köpi ki a szavakat.

- A tegnapi három szabályból melyik nem volt világos?

Sebastian egész közel hajol a férfi arcához, érzi, ahogy egyre inkább felhergeli, ezért megböki az orrát a sajátjával, majd végső simításként az arcába fújja a szájában tartogatott füstöt.

- Ezt egy leharcolt kínai gengsztertől tanultam- kuncog és a plafonra emeli a tekintetét, egészen hátrahajtva a fejét, hogyha Moriarty ezek után használni akarja a borotvapengét, kényelmesen hozzáférhessen a nyakához- Ő mondta egyszer, hogyha három szabályt dobnak eléd, abból válaszd ki a legszimpatikusabbat és csak azt tartsd be, a többit ignoráld. Így talán megéred az ötvenet. Pont ezt tettem. Szólíthatsz szivinek; ez a szabály tetszett legjobban.

Nem hall semmit, így visszahajtja a fejét és a legrosszabbra felkészülve tekint a férfira.

Moriarty nevet. Hangtalanul, rázkódó testtel, veszélyesen villogó szemekkel. Hófehér fogai agyarakként csillannak meg.

Szemöldökei egy leheletnyit feljebb szaladnak, a kezei előkerülnek a zsebéből és az egyelőre szótlan Sebastian felé nyúlnak.

A férfi ismét beleszippant a cigijébe és elfogadja a kezet. Meglepi a szorítás határozottsága, mélysége és… melegsége, ahogy halkan hozzáteszi magában.

Eddig akárhány nőt is húzott magához, ölelt át, egyikük sem volt ilyen forró, ő pedig hiába markolt a húsukba, itta fel a vérüket, nem tudta felmelegíteni magát. Most pedig egyetlen kézfogás elégnek bizonyult.

- Üdv a csapatban- Moriarty döcögő nevetéssel ragadja meg szabad kezével Sebastian vállát, aki úgy hőköl hátra, mintha mérgeskígyó marta volna meg.

Leereszti a lába mellé a cigit, de pusztán a látvány kedvéért tartja még mindig az ujjai között, nem szippant bele

- Nem mondtam, hogy neked dolgozom- jelenti ki magabiztosan, de az arcára azért odacsúszik egy keringőre felhívó félmosoly. Vár.

- Nyugi, nem arra kérlek, hogy helyettesíts a hálószobákban, ahhoz nem vagy elég…- Jim a mondatot egy orrfintorral vágja el, miközben végigméri a férfi olcsó pólóját, szakadozott nadrágját és letaposott cipőjét.

- Igazi gentleman. – Sebastian úgy megforgatja a szavait a gúnyban, hogy valósággal lefolynak róla, de Jim fel sem veszi a csípős megjegyzést.

- Tudsz zsarolni?

Abból, ahogy kérdezi több, mint egyértelmű, hogy tisztában van a válasszal. Hogy jobban tudja a választ, mint maga Sebastian, aki törhetetlen fölényességgel húzza ki magát és söpör ki egy huncut hajszálat az arcából.

- Jobban, mint bárki más.

- Tudod álcázni magad?

- Akár luxus hímringyónak is, ha kell.

- Ezt most vegyem célzásnak?

- Mesterlövész vagyok. Ez nem célzás volt, hanem telitalálat.

Széles mosoly, amiben valahol ott lapul a jövő.

- És hogy állsz az emberöléssel?

- Ahogy a szexszel. A minőség és a mennyiség is számít és sosem fogom vissza magam. Az erkölcsök egy eldugott cipősdobozban vannak a legjobb helyen.

Jim felkapja a kávéval töltött papírpoharat és szó nélkül sarkon fordul. Sebastian azon kapja magát, hogy a lába automatikusan mozdul; engedelmesen menne utána.

- Holnap este nyolc, itt a bolt előtt. Nem fogok várni- szól még vissza Moriarty szélesen vigyorogva az ajtóból.

Sebastian elhajítja a cigarettát és minden mindegy alapon, megtámaszkodva az asztalon, átlendül rajta. A cipői kellemetlenül csikorognak, ahogy a padlóhoz érnek.

- És mi lesz a dolgom?- ordít a taxiba beszálló férfi után- És miért engem rágatsz bele?

- Mert unatkozol, ahogy én is. És ha két unatkozó ember találkozik, abból általában valami fantasztikus dolog sül ki- Moriarty a lábait is behúzza a kocsiba és kacsintva teszi hozzá- Felégetjük a világot szivi, készülj fel!

A taxi ajtaja becsapódik, a jármű pedig úgy rugaszkodik neki, mintha évek óta várakozna. A sofőr talán így is érezte.

Sebastian némán figyeli, ahogy a kocsi eltűnik a sarkon. Hirtelen megérzi, hogy valami mozgolódik a torka mélyén. Nem tudja megállapítani mi az, így szabadon engedi.

Nevetés. Úgy nevet, ahogy talán még soha ezelőtt. És félelmetes bizonyossággal megérzi, hogy a taxi bensejében Jim ugyanígy tesz.

Holnap este nyolc. Felégetik a világot.

Másfél hónap múlva…

Soha nem kérdeztél rá, megbántam-e, hogy aznap ott álltam a bolt előtt, felkészülve a világ felégetésére. Nem. Egyszer sem bántam meg. Unatkoztam, te pedig jöttél a gazdag nőcskéiddel, a kifordult világlátásoddal és azt gondoltam: vagy állati jól fogok szórakozni vagy beledöglök.

Sosem bántam meg, hogy odamentem este nyolcra. Soha. Egészen mostanáig.

Mert tudom, hogy csapdába kerültél és én hiába rohanok, nem fogok odaérni. Egyetlen golyó van a pisztolyodban és ha rájössz, hogy magadra maradtál, magad ellen fordítod.

A kurva életbe… csak még egy kicsit tarts ki!

Tudom, hogy sosem vársz senkire, de csak most az egyszer… csak most, hogy baszódj meg, csak most várj meg.

Sosem mondtad, hogy te is elégsz a világgal együtt.

Címkék: A kitartott és a kitagadott, mormor, sherlock