crime scene.

A kitartott és a kitagadott- II. // 2013. augusztus 26., hétfő9 Komment

7:24

~~Csak nem fogom tudni tartani az ütemtervet?~~

Második fejezet, ahol az emberek ripacskodnak, sajnálkoznak, sírnak, isznak, lövöldöznek meg úgy általában csöndben utálják a világot.

Zene

II. rész

- A politikával nem az a probléma, hogy mocskos. Hanem hogy egyetlen embernek sincs annyi hatalma, hogy felülemelkedjen ezen a mocskon. Vagy kiszáll vagy a mocsok lerántja. – Az ötvenes nő ujjai között gyümölcsleves poharat tart, ami a politikáról szóló szenvedélyes beszéd egy-egy hirtelen mozdulatánál meginog. Így történhet meg, hogy az egykor hófehér szoknya most pöttyös. De senkit nem visz rá a lélek, hogy szóljon a szónoknak.

Öten állják körbe: három nő és két férfi. Az érdeklődésük udvarias, de lanyha. Pár hete halt meg a nő férje, egy sikeres politikus, akinek botrányba fulladt a karrierje és öngyilkos lett. A nő úgy érezte, hogy a Sors így felhatalmazta a politikáról szóló prédikációkra.

- A mocskos politikus az igazi politikus. Ezt mondogatta mindig a drága Thomson.

Valahonnan előkerül egy zsebkendő, hogy azt az egyetlen könnycseppet, amit az özvegy kierőszakolt magából, felitathassa.

- Halottról jót vagy semmit, de csak azért mondta, mert túl gyenge volt ahhoz, hogy tiszta maradjon.

Jim kezében uborkás teát tart, amibe néha- néha belekortyol az özvegy előadását figyelve. Magában gondosan számolja, hogy a nő hányszor használja mocskos szót. Eddig tizenötnél tart.

- Mocskos szája volt szegénykémnek, néha legszívesebben megetettem volna vele egy szappant. De bármennyire is belemerült a politika mocskába, akkor is jó lelke volt.

Jim meglazítja a nyakkendőjét és felpillant a világoskék égre. Mögötte vidám nevetés hangzik fel. Barátságos kis összejövetel azok számára, akik nem tudnak mihez kezdeni a pénzükkel és az idejükkel.

- Szórakozottnak tűnsz - súgja oda Jimnek a mellette álló nő. A korát nem igazán lehet megmondani; a plasztikai sebészek méltán tekinthetik mesterművüknek.

- Csak kicsit elkalandoztak a gondolataim- súgja vissza Jim. Az özvegy zsebkendővel nyomogatja a szemét és tovább beszél.

- … mire mondtam neki, hogyha mindenáron sötétkéket akar, legalább minőségit vegyen. Persze nem hallgatott rám, pont, mint az első gyrosánál…

- Csak nem egy új románc?- A nő a szája elé emeli a poharát és vet felette egy résztvevő pillantást az özvegy felé.

Jim magabiztosan mosolyodik el; mielőtt idejött, alaposan lesúrolta magáról Anne savanykás illatát, nem kell tartania a lebukástól.

- Nem bízom a nőkben, épp eleget csalódtam.

- Persze nem tudott rendesen nyakkendőt kötni. Pedig egy politikus legfontosabb mércéje a nyakkendő, tudják? Mocskos dolog, de sokat ad a tisztaságra. Ó, az irónia, az irónia, barátaim. – Az özvegy már teljesen elkente a szemfestékét. Senki sem szól.

- Maga még fiatal. – A nő leengedi a szemhéjait, esélyt ad a bókra. Jim azonnal reagál.

- Kérem ne beszéljen úgy, mintha maga nem lenne az. Szégyellem is a koromat… az apja lehetnék.

A nő hangtalanul kuncog az ügyesen eltúlzott bókon.

- … a kézcsókot! Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Szegénykém, néha olyan kis elesett volt. Mint a Holt- tengernél…

- Maga, Moriarty, egy született Casanova, bár kissé esetlen. Nézzen körül, manapság ritka az olyan, mint maga.

- … és most meghalt. – Az özvegy az utolsó cseppig kiélvezi a rá irányuló reflektorfényt, keserves zokogásba kezd. Páran vigasztalni próbálják.

A férfi kihasználja a pillanatnyi káoszt és teljes testével a nő felé fordul. A szája cinkos vigyorra húzódik.

- Kérem, szólítson Jimnek, mint mindig, Mrs. Moran.

- Imádod a cirkuszt, ugye Jim? A kockázatot? A kötéltáncot?

Mrs. Moran, azaz Tracy szájában a nevem csak három betű, megtöltve kicsinyes rajongással. Most, hogy így belegondolok, még senki sem tudta úgy kimondani a nevem, hogy tetsszen. Talán mert félnek három betűt felruházni a mindenséggel.

Hát nem imádnivalók az átlagos emberek?

- Nem kell, hogy Archie rájöjjön, mi folyik köztünk. Legközelebb legyél óvatosabb, légyszíves.

Körülményes mozdulatokkal veszi ki a fülbevalókat a füléből. A rajtuk megcsillanó fény az első találkozásunkra emlékeztet, amikor megláttam a gyémántgyűrűjét és tudtam, hogy megint szerelmes leszek.

Persze, annyit nem ért, hogy Anne-t és Meget elhanyagoljam.

- Óvatosabb leszek.

Sajnálkozó arc, a tükör előtti intenzív gyakorlásnak hála, rekordsebességgel. Taktikai szúrás: amikor az ellenfeled azt hiszi, visszavonulsz, támadj!

- De amikor meglátlak, alig tudom visszafogni magam. Míg az sem érdekel, hogy lebukunk a férjed előtt. – Szenvedélybe fúló hang és mélyítés. Tökély. Hiába, jó vagyok.

Egyébként a férj tudja. Ő meg egy kínai lánykával kavar. Elég sok fényképem van róla, nemsokára zsarolni kezdem, de előtte körül akarom tapogatni a témát, erre pedig nincs jobb eszköz egy feleségnél.

Aki mellesleg épp megpróbál dívát játszani, míg én magamra veszem a hódoló szerepét. Csak az a különbség, hogy én jó színész vagyok, ő pedig egy ripacs.

- Egy hét. Ennyi idő a férjem nélkül- suttogja a fésülködő tükörnek- Te pedig kígyó módjára tekeregsz körülöttem. Bűnre csábítasz.

Biztonságos távolból figyelem. Ha erkölcsi fröccsre vágyik, csak rajta, de engem hagyjon ki belőle. Ki nem állhatom az erkölcsösködést.

Azt meg végképp nem, ha egy nő ölti magára, mielőtt ágyba bújik a szeretőjével.

Helyette körbenézek a hálószobában. Aztán leemelem a telefonom hátlapját és a sarkával a mahagóni szekrényt kezdem karcolgatni. Kár, hogy nem láthatom majd Tracy arcát, amikor észreveszi a művemet.

Igazából minden hálószoba ugyanolyan.

És minden nő.

És minden szex.

És akármennyi energiát ölsz is bele, hogy ne így legyen, nem tudsz mit csinálni.

- Jim, tudom, hogy imádsz, de meg kell értened a fenntartásaimat.

Ezt melyik sorozatból szedted szívem? Drágám. Ha egy kicsivel több eredetiség szorult volna beléd, talán látnék benned mást is egy agyonplasztikázott, gazdag húsdarabnál.

Ha.

Fenntartások. Üres szó, mint a szeretet. Nincs tartalma és nincs jövője.

U- nal- mas!

Tracy mindig ragaszkodik hozzá, hogy társaságban csendes hódolattal imádjam. Hogy mindenki lássa: egy veszett jóképű férfi koslat utána. Ő meg eljátszhatja, hogy nem vesz észre semmit, de amikor kettesben vagyunk, könyörög értem. Anélkül, hogy egyáltalán felfogná.

Szá- nal- mas!

- Jim, drágám, szívesen segítek. Látom, hogy a magány felfalja a lelkedet, de én itt vagyok. – Felemelkedik a székről, és kitárt karokkal jön közelebb.

Komolyan, mint egy elszúrt freskó.

- Szívem, gyere ide… majd mi ketten megoldjuk.

Épp egyensúlyozok az átszellemült és a kellemesen bamba arcok között, figyelem a szuka reakcióit, hogy melyik tetszik neki jobban, amikor észreveszem azt.

Apró kis medalion Tracy nyakában.

Emlékszem minden egyes ékszerre, amit valaha is viselt, de ez nem volt köztük. Túl klasszikus az ő csiricsáré, ízlésnek csúfolt ficamához.

- Ez honnan van?

Nem is tudom miért kérdeztem rá. Igazából nem érdekel, csak minél gyorsabban magam mögött akarom hagyni az egészet. Délben Meggel ebédelek, nem akarok elkésni.

Minden másodperc drága, amit ezek a nők fizetnek meg.

- Ez?

Zavar, pirulás, szégyen, szemlesütés, aggódás, múlt, flashback, színpadiasság.

- Kinek a képe van benne?

Megremeg.

- Honnan veszed, hogy fénykép van benne?

Az ujjai a medalionra simulnak, védekező ösztön, találat.

- Ugyan, ismersz. – Kinyújtom a kezem és a biztonság kedvéért leakasztok a fogasról egy mosolyt.

Habozás a látszatért, nyertem. Nem meglepő.

A medált egyetlen pattintással fel lehet nyitni. Hidegebb, mint hittem. Egy férfi arcképe.

Komolyan? Egy férfi képét rejtegeti a mellei között? Létezhet ennél szentimentálisabb baromság?

Bár azt meg kell hagyni, nem néz ki rosszul. Láthatóan nem vette észre, hogy lefényképezték, vagy csak ügyesen titkolja: az ajkai elválnak egymástól (egyébként meglehetősen érzékiek; az ilyenre mondják jobb helyeken, hogy csókolózásra született. Rosszabb helyeken meg hogy szopásra.)

A szája jobb sarka csibészesen mozdul felfelé. (Lehet, hogy épp egy nővel flörtöl?)

A haja körülbelül úgy áll, mint egy kupac cérna egy minitornádó után, de a szemei… wow! Egyszerre tűnik velük pszichopatának és világnak ment, depressziós vattacukornak.

Szexi és ha ugyanazt a nőt csináljuk fel, meg is van a kapcsolat és a beszélgetés kezdőtémája. Ez az égben köttetett.

- Ugye milyen jóképű?- Tracy arca ellágyul, ahogy a fényképre néz.

Mi a fene?

- Az apjára ütött. Jim, hadd mutassam be az én drága fiamat, Sebastiant.

- Hé Seb, ráérsz ma este?

A csinos eladó úgy könyököl a pultra, hogy a sörök között válogató férfi kényelmesen beláthasson a mellei közé.

A kis éjjel- nappaliban csak ők ketten vannak, a meghitt hangulat viszont csak nem akar kialakulni. Talán a férfiból áradó hideg elutasítás miatt.

- Nem- hangzik a tömör válasz és két újabb doboz sör esik a kosárba. A nő arcán árnyék suhan át, de nem adja fel.

- Miért nem? Mész valahova?

Sebastian a pultra sorakoztatja a söröket és az öngyújtót, amit lekapott az egyik polcról és csibészesen elmosolyodik.

- Mert nálam az az alapszabály, hogy egy nővel sem fekszem le kétszer. Bocs, cica, de te már voltál.

Az eladónő nagyot nyel, de inkább a felé küldött mosoly szívdobogtató hatásától, mintsem a felháborodástól. Félig leereszti a szempilláit és beleharap az ajkába, de a férfit ez nem hatja meg: türelmetlenül dobol ujjaival a pulton.

Az eladó lassan, kínzón lassan húzza le a söröket és újra próbálkozik. Szinte hallatszik, ahogy forognak az agyában a fogaskerekek.

- Nem tennél kivételt? Csak velem. – Mélyít a hangján és magára erőltet egy csábosnak szánt mosolyt. Sebastian úgy néz rá, mintha azt kérte volna, hogy vegye feleségül.

Az eladó arcárra kiül a tanácstalanság, nem szokott hozzá, hogy bekönyörögje magát valakinek az ágyába. Vagy hogy sikertelen legyen ez a könyörgés. Nem tud mit tenni, némán veszi el a pénzt és egyfajta vigaszdíjként még megcsodálja a férfi világbajnok fenekét, ahogy kimegy a boltból.

- A kurva anyád!- Sebastian dühös hangja közvetlenül a bejárat előtt harsan.

Az eladó meglepve rohan ki az ajtón, kis híján beleütközve a férfiba, aki épp egy pisztolyt ránt elő a farmerjából, egyenesen az utca végén futó férfira szegezve.

- Ellopta a söröm- morogja és hirtelen kővé dermed. Az izmai megmerevednek, a szeme egyetlen pontra fókuszál, talán még a szíve is leáll. Egy ugrani készülő tigris képe fut át a nő fején.

Bumm. Aztán csend.

A távolban loholó férfi ordítva zuhan a járdára, a kezében tartott zacskóból pedig szétgurulnak a sörök.

- Lelőtted- motyogja az eladó. Ez nem hitetlenkedő kérdés, csak egy döbbent tényközlés, még sincs ereje.

Sebastian megvetően cicceg egy sort. Amilyen adrenalindús kedvében volt pár pillanattal korábban, most legalább olyan mélyre süllyed a fásultságban.

- Csak a lábát találtam el- Mélyre süllyeszti a fegyvert- Megérdemelte a kis köcsög. És biztos lehetsz benne, hogy nem szól róla senkinek.

Köszönés nélkül, céltudatosan távozik, mint egy hadvezér, aki elindul begyűjteni az őt illető hadizsákmányt, jelen esetben a söröket.

Az eladó pedig, ahogy bambán utána néz, arra gondol, hogy a férfi még a szexet se élvezte annyira, mint a ravasz meghúzását.

A pisztoly messze jobb, mint egy nő.

Először is: nem okoz meglepetéseket. Ha megtöltöd, meg van töltve és lőhetsz vele. Nem dönt úgy, hogy a helytelen bánásmód miatt az anyjához költözik.

Másodszor: Ha valami baja van, szétszedheted, alaposan megvizsgálhatod és megjavíthatod. Nem kezd hisztizni és nem ken rád mindig mindent.

Kevés megnyugtatóbb dolog létezik, mint a pisztoly hidegsége, ahogy a bőrödhöz simul. Tudni kell használni.

A nők eldobhatók. Pótolhatók. Egyformák.

Ahogy a szex is.

De egy jó pisztollyal a lehetőségek száma végtelen.

Amikor a városba költöztem, egyetlen revolverem volt, tele tárral.

Csak tudni kell, hogy kiket tanácsos eltenni az útból.

Egyszer élünk. Nem kell lelkifurdalást éreznünk, ha átgázolunk néhány szaros kis emberen.

- Az egész olyan kusza volt. És váratlan.

Mrs. Moran azt teszi, amit minden ripacs, ha hirtelen ráirányul az összes figyelem: kiélvezi és elkezdi produkálni magát.

Ujjai még mindig a medaliont morzsolgatják, ahogy lerogy az ágyra. A szemei ködfátyol mögé bújnak, az ajkai remegnek- de nem lehet megállapítani, hogy a nem is annyira elfojtott érzelmektől vagy az örömtől, hogy Jim tőle szokatlan élénkséggel fixírozza.

- Különösen odafigyeltünk a neveltetésére. Magántanárok, hegedűleckék, lövész órák. Ó, mesterlövésszé fejlődött, kivételes tehetség volt, nagyon jó ésszel. – A nő beszívja az alsó ajkát, feltekint a plafonra, ott keresi Istent.

Vagy csak a lámpa erős fényére vágyik, hogy végre könnyezhessen, a helyzethez illő intenzitással- Cambridge. Ott tanult a lelkem. Fényes jövőt jósoltak neki. Az apja politikai pályára akarta küldeni.

Jim nem tud elfojtani egy cinikus mosolyt.

- Nincs éppen politikus feje.

Tracy egy pillanatra kiesik a szerepéből, élénk kíváncsisággal pillant a férfira.

- Akkor? Milyen feje van?

- Ügyvéd- hazudja Jim gondolkodás nékül. Elvégre azt mégsem mondhatja, hogy olyan, mintha egy bérgyilkos és egy sztriptíz táncos szerelemgyereke lenne.

- Nem, a politikai pálya jobb lett volna- Tracy visszasüllyed a színpadias melankóliájába- Cambridge. Olyan ígéretes volt és mi olyan rettentően büszkék voltunk rá. Aztán…- Nagy, eltúlzott, drámai levegő-… elkövette azt a hatalmas hibát.

Mrs. Moran összepréseli az ajkait, mintha eltökélte volna, hogy soha többet nem ejt ki egyetlen szót sem a száján. Jim legszívesebben fájdalmasan felsóhajtana, de még időben visszafogja magát.

Már megint szerepet játszik: pont, mintha táblákat mutogatnának neki közben. Taps, nevetés, sajnálkozás. Most éppen noszogatás.

- Ugyan, Tracy, tudom, hogy erős nő vagy, mondd csak ki. – Közelebb lép a nőhöz és megsimogatja a combját- Meghalt?

Az utolsó szót még az ő színészi képességeihez mérten is bámulatos átéléssel ejti ki. A gondolat, hogy a szexi Sebastian halott, kényelmetlen gombócként fészkeli be magát a gyomrába.

- Halott? Jaj, Jim, remélem nem- Tracy a szája elé kapja a kezét- Bár talán jobb lenne neki. Minden olyan tökéletes volt. Tényleg az. Sebastian volt a fiúk gyöngye, a büszkeségünk. Egy nap viszont…olyan nehéz ezt így kimondani. Szóval elkaptak egy ötfős csapatot, miközben megpróbáltak kirabolni egy bankot.

Elcsuklik a hangja. Elcsuklatja a hangját a kellő hatás érdekében.

- Sebastian is köztük volt.

- Bankot akart rabolni?- Jim mosolya egyre csak szélesedik- Nem adtatok neki elég zsebpénzt?

- Dehogynem- bukott ki a nőből- Épp ez a felfoghatatlan. Amikor megkérdeztük miért tette, azt mondta unatkozott. De ez csak átlátszó hazugság. Tudom! Biztos volt valami tartozása szegénykémnek. És a bűn útjára kényszerült.

Becsületére legyen mondva, Tracy tényleg keservesen küzd, hogy könnycseppeket sajtoljon ki magából, de sajnos nem jár sikerrel. A szemei szárazabbak nem is lehetnének.

- Akkor most börtönben csücsül?

A nő fejrázva válaszol.

- Nem, dehogy, azt nem engedhettük. Archie felhasználta a kapcsolatait és a… és a pénzét. Elintézte, hogy Sebastiant kihagyják az ügyből. Nagyon dühös volt, egyszerűen kidobta a házból. Évekkel ezelőtt. Azóta nem is láttam. Ezt a képet… - mutat a medalionra-… egy magánnyomozó készítette róla nemrég. Az én drága kisfiam.

- Klassz srácnak tűnik.

Jim észrevétlenül húzza elő a telefonját a farzsebéből. Hosszú ujjaival anélkül pötyögi be a szöveget a készülékbe, hogy odanézne. Az egyik kezét még mindig a látványosan szipogó nő combján nyugtatja.

Miközben üres, elcsépelt frázisokat ismételget, hogy hiba nélkül alakítsa a ráosztott sablonos és jelentéktelen szerepet, ellenőrzésképp vet egy oldalpillantást az elküldendő üzenet szövegére.

Sebastian Moran. Cambridge. Tudj meg róla mindent. Város, cím, telószám, vallás, foglalkozás, farokméret, szexuális beállítottság, levegővételek száma napi leosztásban. Mindent. És annyi képet, amennyit csak tudsz. – JM

Tekintetében leplezetlen elégedettséggel nyomja meg a küldés gombot, mielőtt Tracy szájára tapasztja a sajátját.

- Mit akar?

A férfi kimerült, elege van és retteg. A helyzetén csak tovább ront, hogy állnia kell, míg az elegáns férfi kényelmesen terpeszkedik az ő székében. Nagyot nyel. Nem hitte volna, hogy egy nap ilyen kellemetlenül érzi majd magát a saját irodájában.

- Nem kérek sokat- Moriarty elmélyülten tanulmányozza az asztalra feltett lábait. Láthatóan igencsak elégedett velük- Egy-két apró szívesség, semmi más. Remélem hálás, hogy nem pénzt kérek, tekintettel a romló anyagi helyzetére.

A férfi felhördül.

- Megbocsátja, ha nem öntenek el a hála hullámai? Képzelem milyen szívességekről van szó.

Kihúzza magát, erőt gyűjt egy új, utolsó támadáshoz:

- Mi történik, ha – tegyük fel- elutasítom az ajánlatát?

Moriarty unottan dől hátra és a magasba emeli az asztalon heverő barna borítékot.

- Az elég nagy butaság lenne. Mert akkor minden, ami ebben van, kiszivárog. Pár hete láttuk, hogy mit tesz egy szaftos kis botrány egy politikussal. Szegény kis Bonnie pedig épp tegnap lett öngyilkos. Leugrani huszonöt emeletnyi magasból… szegény pára, elkeseredett lehetett. Ön csak nem akar az ő sorsukra jutni.

A beállt, pattanásig feszült csendet Moriarty telefonjának erőszakos pittyegése töri meg. A férfi rápillant a kijelzőre és elmosolyodik.

Mellékelten küldöm az adatokat és egy tonnányi képet. Ez drága lesz. A farokméretéről viszont nem tudok pontos infókkal szolgálni.

A válasz tömör és egyszerű.

Nem baj. Majd én utánajárok. – JM

Sebastian épp a fal mellé sorakoztatott sörös dobozokon gyakorolja a lövést. Hibátlan, pontos találatokat gyűjt, a pisztoly a karja meghosszabbításának tűnik.

Nem engedi, hogy berozsdásodjanak a képességei, ahhoz túl sokat dolgozott értük. Meg aztán, unaloműzőnek sem utolsó, amit csinál.

Csodának tartja, hogy még egy szomszéd se jött hozzá panaszkodni, de ahogy a pólójával megtörli a revolvert, átfut a fején, hogy addig jó a többi lakónak, amíg ez így is marad.

Nagyot kortyol a söréből és fél füllel elkezd figyelni a háttérben szóló tévére. Valami spanyol szappanopera megy, drámai zenével és a sok bonyodalom ellenére is tökéletes világgal.

A férfi rájön, hogy mostanában ijesztően sokat ül a tévé előtt, egyik sorozatot a másik után végezve ki.

Kezd elege lenni az egészből. Próbaképp a halántékához illeszti a revolvert. A pulzusa még csak fel sem gyorsul, sőt, nyugalom hömpölyög szét a bensejében.

„ El vagyok cseszve”- fut át a fején. Lehunyja a szemeit, figyeli a szemhéja alatt táncoló, villogó pontocskákat és ujját a ravaszra csúsztatja.

- Mert igazából… a lányod vagyok- hangzik a tévéből.

Valahova tűzoltóautó rohan. A fenti lakásban valami nekiütődik a falnak. Beszélgetésfoszlányok úsznak a légben.

A férfi beleolvad a zajokba és vesz egy nagy levegőt: beszívja és letüdőzi a valóságot. A pisztoly könnyűvé válik, a férfi beleréved a pillanatba és már épp készül meghúzni az egyre csábítóbb ravaszt….

Arra eszmél, hogy kopognak az ajtaján.

Címkék: A kitartott és a kitagadott, AU, mormor, sherlock